Pálházi Éva: Alfától Omegáig

Nézd, te, élve született, a fájdalom 
milyen hatalmas nehezék lett, örök 
honvágy kínozza minden sejted, vakon,
terv nélkül menekül a lélek, Földhöz
 
kötötten és védtelenül, zavaros
tapasztalások prédája, öröklött
szenvedéssel terhelt éhes halandó,
életképtelen, oszló álmok között,
 
hol a kihívás túlnő kihívóján
és csupán halva született szerelmünk
idézi a szent kezdeten színpompás
dicsfénnyel égő csipkebokor lelkünk ...
 
          ... és a lényeget egyszer majd megértjük,
              a Haza vezető úton, legvégül.