Karsai Tibor: A " művész" szeme...

Meggyötört éjek és átizzadt
hajnalok vajon hol és ki vagyok,
Álmok sűrű ködében tapogatva
botladozva olykor térdre rogyva
bolyongok, nem is hiszem el
sokadjára, hogy még itt vagyok.

Láttam amit a szemeim engedtek
és tudtam mindig több - a látványtól
teljesebb az egész a minden az élet
ahol csakis vendégként láthatom
magamat és tisztelettel köszönök be
minden teremtett lénynek remélve
az örök - bonthatatlan egységet.

Nincsen más csakis a lélek szeme
mi átenged minden látott képet,
nem hisz varázslatban hamis
mutatott képben szűrőjén
nem hatolhat át más csak a tiszta
áhított felszabadító lét együtt
Megélése....

Karsai Tibor:::