várom, hogy az éjszaka eljöjjön,
minden nap magamba szállhatok
apró neszek és zörejek közt,
még a gyertya is elalszik,
csak a holdvilág talán, ami játszik,
de már az sem zavar,
kellemes meleg árasztja el testem,
ahogy elterülök a szobámban,
rózsaszirmok illata száll körém,
éhségem nem csillapodik,
a teljes nyugalomra várok,
várom, hogy az éjszaka eljöjjön,
minden tökéletessé válik,
kiszállnak belőlem bűnös gondolataim,
ahogy lecsukom szemem,
hallom lélegzetvételem,
angyalok ölelését érzem,
még nem akarok elaludni,
várom, hogy az éj körülvegyen,
ujjaim elzsibbadnak,
egy könnycsepp folyik végig az arcomon,
most nem fáj semmi,
mint a meleg vér az ereimben,
érzem, ahogy lüktetve áramlik
szét bennem: ahogy élek
minden nap magamba szállhatok
apró neszek és zörejek közt,
még a gyertya is elalszik,
csak a holdvilág talán, ami játszik,
de már az sem zavar,
kellemes meleg árasztja el testem,
ahogy elterülök a szobámban,
rózsaszirmok illata száll körém,
éhségem nem csillapodik,
a teljes nyugalomra várok,
várom, hogy az éjszaka eljöjjön,
minden tökéletessé válik,
kiszállnak belőlem bűnös gondolataim,
ahogy lecsukom szemem,
hallom lélegzetvételem,
angyalok ölelését érzem,
még nem akarok elaludni,
várom, hogy az éj körülvegyen,
ujjaim elzsibbadnak,
egy könnycsepp folyik végig az arcomon,
most nem fáj semmi,
mint a meleg vér az ereimben,
érzem, ahogy lüktetve áramlik
szét bennem: ahogy élek
Pápay Zsolt (1972-2016)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése