Takács Mária: Szenvedély, szerelem

Kérj tőlem bármit, én megteszem

lopózz a szívembe, nesztelen
érezzem két erős karodat
hozzám simuló mellkasodat...

Szeress majd nagyon, kedvesem!

Lángoljon fel az izzó parázs

minden percünk egy szívdobbanás

szoríts magadhoz, szinte fájjon

hagyd, hogy a mámor ránk találjon...

Szeress még nagyon, kedvesem!

S ha fellobbant a láng, hadd égjen

s égjek el én is vad tüzében

forogjon a világ, s én veled

ne múljon e csodás őrület...

Csak szeress nagyon, kedvesem!

S amikor majd édes fáradtan

lelkem, testem titkát kitártam

s mikor fejem válladon pihen

s vad táncunk emlékét őrizem...

Akkor is szeress, kedvesem!

2016. október 24.