Jóni Barna: Kavargó falevelek

Elszálló levelek a szélben,
mint aszott bélyegek.
Üzenet a végtelen időnek,
vajh' a címzett ki lehet?
Csak suttognak fohászt halkan,
nem szédülnek, ha kergetőz' a szél,
velük szépülve az esti pillanat,
halovány emlékeket kísér.
Csak az Éj forr magában,
sötét felhőkre komorodik ránc.
Időtlen idők óta kavarog
a messzeségben,
egy őrült, démoni tánc.