Tiszai P Imre: Átgázolok

"S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!"
(Nagy László - Ki viszi át a Szerelmet)

Én majd téged kaplak ölbe,
s gázolok át veled zúgókon,
kezem szorítom ökölbe,
viszlek, s megpihensz a partokon,
felgyűrt ingujj és mezítláb
az éles köveken, kapaszkodj
nyakamba, egy kis fénynyaláb,
vezet, kedvesem, ne butáskodj,
utolsó utam lesz, érted,
a túlsó partra vágytál, ott vagy,
velem, hagyj, sodorjon a víz,
oltárt lápvirágokból rakok,
rajzolt arcod lesz rajta a dísz,
voltam, vagyok - már nem zavarok,
álmodok, de elindulok, ha hívsz.