Ernst Ferenc: Egésszé törnek

Őszidőt varázsol fejemre a dér,
rozsdásra süt a múló nyári nap.
A rövidülő napba  semmi se fér,
sünjeim téli álmot alszanak.

Tavaszba feketedik a télfehér,
zölden bimbózó ágak hajtanak,
lassan fogy az utolsó szelet kenyér,
a morzsái hangyákkal játszanak.

Álmodok hullámot, tengerpartokat,
arcom simítja a sós esti szél.
Néma kutyákra fentről a hold ugat,
a Föld dobol, az égboltnak zenél.

Egésszé törnek elmúló napjaim
- egyszer talán majd én is felnövök -
két végről égetett gyertyám hamvain
kirajzolódnak újabb fénykörök.