2016. szeptember 29., csütörtök

Németh Kriszta:Templom

Fekete emberek, asszonyok
madárcsontuak,
kopott ruhában,
öregszagúan.

(Barna halálbogarak rajzanak.)

Hajlongnak a tömör padok között,
a nád sem hajlik szebben a Jordán vidékén.
Az öledben ültem anyám,
te sírtál és én sírtam.

A templom közepén roppant feszület állt,
rám szegezte jeges szemeit.
Én felálltam az öledben és hátat fordítottam neki.
Hátat fordítottam, mégis láttam.

Most már úgy rémlik,
mintha a halálbogarak,
mintha a fekete emberek
köréje sereglettek volna.
Ahogy egy KZ láger lakói rajzzák körül a kenyeres kocsit.

És már nem lehet eldönteni,
a barna bogarak egy dögöt,
vagy a fémből emelt istent veszik-e körbe.

Örvénylő,
hullámzó
haláltáncot járnak.

Idővel csendre intettél,
azt mondtad ne féljek, ez nem Isten,
csak annak fia.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése