Olyan
lágyan süt ma a Nap, fénylik.
Ing alá kúszik szunnyadó lángja.
Végig simogat testet, áramlik.
Ahogyan a szív, a vért pumpálja.
Ing alá kúszik szunnyadó lángja.
Végig simogat testet, áramlik.
Ahogyan a szív, a vért pumpálja.
Begombolkozunk
hideg napokon.
Elrejtve mindent a nagykabátban.
Ködcsepp kúszik, sok ráncolt homlokon,
majd belevész az utca zajába.
Elrejtve mindent a nagykabátban.
Ködcsepp kúszik, sok ráncolt homlokon,
majd belevész az utca zajába.
Elrohanunk
egymás mellett, vakon.
Sok szemet félig, vassapka takar.
Egykor egymást fogó kezek, rabok,
nincs ki igaz, szeretetet akar.
Sok szemet félig, vassapka takar.
Egykor egymást fogó kezek, rabok,
nincs ki igaz, szeretetet akar.
Szökik a napfény, hideg ruhából.
Nem talált ágyat, helyet pihenni.
Szomorú lett, nem kér e világból..
Pedig szerelmet, fényt jött hirdetni.
Szomorú lett, nem kér e világból..
Pedig szerelmet, fényt jött hirdetni.
Sokszor túlzásba visszük, hogy csak a magunk bajával foglalkozunk - pedig mennyivel könnyebb lehetne, ha a szív nyitni tudna és a kéz felemelne - eltörpülne sokszor a saját fájdalmunk, bármerre nézzük találunk rászorulókat, akár csak egy jó szó erejéig vagy időnkből feláldozva mások megsegítéséért tenni néhány lépést-szép vers!
VálaszTörlésitt jártam: Csillogo
Sok versed olvastam már, ezt eddig nem láttam. Gyönyörű! Évi
VálaszTörlés